2009. március 28., szombat
hmmm...
"- Mit keres?
- Egy életen át tartó pillanatot."
"Ez a baj az élettel: semmi sem úgy történik, mint a filmekben."
"Sokan úgy gondoljuk, hogy a múltunk nélkül nem ér a jelen semmit. Egy ponton mindannyiunknak választania kell, vagy lépnünk egyet az új felé. Mindenkit kísért a múltja. A múltunk az, ami formál minket. A múltunk felszínre tör, újra meg újra, meg újra. Nem szabad elfelejteni: a legfontosabb az, amit ma élünk."
"Lehet, hogy a tüzet a férfiak találták fel, de arra a nők jöttek rá, hogyan kell játszani vele."
2009. március 26., csütörtök
Végül is mindegy is...
Azt hiszem, hogy most megzuhantam...tudtam, hogy egyszer látni fogom őket együtt, de nem gondoltam volna, hogy ilyen pofátlanul...áh, és előtte még ott jópofizott...fáj!
De, nem nyavajgok itt, mert nem azért jöttem át ide, hogy folytassam.Most megyek, mert ez most sok volt.De mind1, holnapra remélem kialszom...
"Végül is mindegy is,tudtam,hogy nem is jössz, este csillag voltál, nappal meg fecske..."
2009. március 25., szerda
Senki miatt nem éri meg elvesztened az őszínte mosolyodat...
"Tegnap még bosszút akartál vagy megváltást, azt akartad,
hogy telefonáljon, vagy azt, hogy reád szoruljon,
vagy hogy vigyék börtönbe és végezzék ki. Tudod,
amíg ilyesmit érzel, a másik a messzeségben örül.
Addig még hatalma van fölötted. Amíg bosszúért kiáltasz,
a másik kezeit dörzsöli, mert a bosszú az vágy is,
a bosszú megkötöttség. De eljön egy nap, mikor felébredsz,
szemed dörzsölöd, ásítsz, s egyszerre észreveszed, hogy már
nem akarsz semmit. Nem bánod azt sem, ha szembejön az utcán.
Ha telefonál, felelsz, ahogy illik. Ha látni akar, és muszáj
találkozni vele, kérem, tessék. És mindez, belülről, egészen
laza és őszinte, tudod... nincs többé semmi görcsös, semmi
fájdalmas, semmi önkívületes az egészben. Mi történt?
Nem érted. Már nem akarsz bosszút, nem... s megtudod,
hogy ez az igazi bosszú, az egyetlen, a tökételes, az,
hogy már nem akarsz semmit tőle, nem kívánsz neki rosszat,
sem jót, nem tud többé fájdalmat szerezni neked."
Tegnap este egy furcsa beszélgetésben volt részem.Igaz, aki kívülről halgatta, esetleg azt gondolta, hogy két barátnő cseverészik.Ez számomra nem teljesen így volt,mivel a (mostmár) volt barátomnak az exbarátnőjével beszélgettem Róla (az exbarátnő nem tudta, hogy azóta együtt jártam a volt barátjával) .A baj csak az, hogy az exbarátnő még mindig nincs túl rajta teljesen.Nagyon szívesen hallgattam, és nagyon szeretem amúgy azt a lányt, de nekem is nagyon rossz volt egyben. Hogy miért is kellett eltitkolni előtte?!Már én sem tudom.De ez már nekem mindegy is.Csak annyira nem értem az elkeseredettségét, még mindig nagyon ki van bukva, de talán már nem annyira, mint 3 hónapja...
Van egy nagyon jó barátom.10 éves kapcsolat után most hagyta ott a lány és Ő mondta nekem ezt : "Figyelj Györgyi! Engem 10 év után hagytak ott, érted?!10 ÉV!Mégis tudok őszíntén mosolyogni, akkor téged miért nem látlak őszíntén mosolyogni?Pedig az olyan szép!Senki miatt nem éri meg elvesztened az őszínte mosolyodat!"
És ekkor megértettem...senki nem ér meg ennyit.
2009. március 18., szerda
Hát én
Hát mára ennyit.Ennél azért tartalmasabb szeretnék lenni.
Addig is üdv néktek bloglakók :)