de miért??ahj, belefáradtam...eléég!!

Miért kavarsz fel még mindig....???Már nem akarom...most már tényleg elviselhetetlen...minek keresel...???áhh, ez most már tényleg az utolsó....ígérem!

"Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom megsimogatni a fejed, megnyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj. De mosolygok is Rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek Veled. Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk."
Kovács Ákos

Addig senki sem lesz "jó", míg azt az érzelmet keresem,amit hajdan Ő váltott ki belőlem...El kell teljesen felejtenem, ez már nem szerelem, de valami még bennem van.Teljesen el kell eresztenem, ki kell löknöm, hogy helyet adjak annak, ami most kezd belopózni az életembe...
De ez miért olyan nehéz??És miért fáj még minden egyes perce??Nem keresem Őt, nem kereshetem, mert semmi értelme...tudom, hogy nem harcoltam érte, de a végén már minek...gyáva vagyok? Esetleg gyenge??Azt nem hinném...Neki nem rám volt szüksége és ezek szerint nekem sem rá...
Sokféle össze-vissza érzés van most bennem, sokszor kell sírnom, de sokszor vagyok hihetetlenül boldog, mert mellettem van egy olyan ember, akit meg sem érdemlek ilyen érzelmekkel...Kaptam egy új esélyt, egy ezerszer jobbat!!!És ez nem Cseszhetem el!!!

"Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak, és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így.
Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból. Csak rám ne nézz."
Kovács Ákos

Én tényleg szeretnék végre tisztán és teljesen tovább lépni...de így nem fog menni...segítség...valaki!!Szeretném egy másikkal újra kezdeni...itt a lehetőség, de nem cseszhetem miatta el...nem,nem tehetem!

"Társad a bajban, jóban és rosszban..."

"Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És figyel rád, mert fontos számára a te sorsod. Barát az, aki megért - s akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél."

A világ leggazdagabb embere az, aki egy ilyen barátot tudhat maga mellett.Egy olyan ember, aki mindig mellette áll, veled örül és amikor csak tud segít, kihúz a legnagyobb szarból és nem hagy elveszni a fájdalomban.Igen, ez ő, az én kék szemű boszorkám, aki mindig tudja, hogy mikor és hol kell lenni :) .Igazából rengeteg mindent köszönhetek neki, és nem is tudom, hogy hogyan háláljam majd meg.De nagyon szeretem Őt, és nem is tudom, hogy mi lenne velem nélküle.Tudom jól, hogy megért és elfogad úgy ahogy vagyok.Ez persze ugyanígy van fordítva is.És ez a legfontosabb!Egymásból táplálkozunk és ez így a szép.Még ha néha el is távolodunk, mindig vissza találunk.És pont ez a csodálatos benne, ha tudod, hogy van egy olyan ember az életedben, akihez még a legnagyobb boldogságoddal vagy lelked legnagyobb fájdalmával is, ordítva beállíthatsz az éjszaka közepén...

"Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. (...) Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak!(...) Mindig is a barátom leszel."

Még egy kicsi a múltnak...csak úgy : - )

Azt mondtad, minden kőben elbuknék,
ha te nem fognád jól a kezem.
Én inkább úgy éreztem, elbújnék,
de már többé nem teszem.

Kicsit fájt, ugye érted?
Így jár, aki téved,
de talpra is áll.
Hát én túl fogom élni,
nem tudsz porrá törni,
ez a harc itt eldőlt már.

Mert így jó -
Nekem ez egy igazán jó végszó,
Egyedül más, mégis ugyanúgy jó.
Magam vagyok, sose fogok így félni, baby
és túl fogom élni.

A pórázod nem nyúlt sajnos hosszabbra,
bár így is azt hitted, jár, ami kell.
Én tettem mindent fel egy rossz lapra,
és ezt én hibáztam el.

Kicsit fájt...

Mert így jó -

Már mással vár a holnap,
van nálam néhány új lap,
és tényleg másról szólnak,
túl fogom élni.

Tán bánhatnám, hogy vége,
de azt mondom, hogy végre!
És jó, hogy nem kár érte,
túl fogom élni!

...hello...

Kispál...
Helló, hogy vagy? Jó, hogy vagy,
És ha azok a szavak elfogytak,
Amiket eddig használtál,
Hogy elmondjad, hogy hogy voltál,
Majd én fogom a szép szavakat
A nyelvedre ráhelyezni, hogy
Beszélj velük, hogyha tetszik,
Te meg kérded, hogy szeretni

Úgy kell-e, hogy sokszor mondom:
'Szeretlek', meg más ilyenek,
Minek masni a nyers húsokra?
Mondd meg nekem, én figyelek.
Látod, én már nem beszélek
Fontosat, meg ami számít,
Én már nem - csak pár kocsi az,
Ami elhúzva még megvilágít.

Bennem többet ne nézd magad,
Medencém alján törött tükör.
Mondják, hogy a lélek halvány,
De hogy szív alakú - ugyan mitől?
Úgy haladok e néma árnnyal,
Ahogy halak lent haladnak.
Nincsenek már hatásai
A rá kigondolt szép szavaknak.

Úgy haladok e néma árnnyal,
Ahogy halak lent haladnak.
Nincsenek már hatásai
A rá kigondolt szép szavaknak.

Helló, hogy vagy? Jó, hogy vagy,
És ha azok a szavak elfogytak,
Amiket eddig használtál,
Hogy elmondjad, hogy hogy voltál,
Majd én fogom a szép szavakat
A nyelvedre ráhelyezni, hogy
Beszélj velük, hogyha tetszik,
Te meg kérded, hogy szeretni
Hogyan a faszba' kell???

magamban,lassan,elgondolkodva...

"A magány az nem az, ami körülvesz,
Hanem az, ami hiányzik - itt belül."

Üres, rendkívűl üres.Néha fáj,de az már csak üres fájdalom.Sokszor sikít bennem a magány, s ilyenkor nehéz...
Még sosem éreztem ilyet.Néha úgy érzem, hogy nagyon jó egyedül,de sokszor úgy érzem, hogy meghalok egy ölelésért.Sokfajta érzés kavarog bennem, s ezeket letisztázni igen nehéz, talán nem is lehet, majd csak elmúlik magától.Nem szeretek depresszív lenni,de nem is vagyok az.Egyszerűen csak magányos vagyok.Csak ülök a parton és várok.Várok, hogy elmúljon ez a rossz érzés, mert igazából a szabadság szép dolog, csak tudni kell várni, és akarni.És egyszer csak vége lesz,és akkor nem fogok már magányosan a parton ülni.Talán nem...

"Mindannyian keresünk valakit, azt a különleges személyt, aki majd megadja azt, ami hiányzik az életünkből. Valakit, aki képes társaságot nyújtani, vagy segítséget, vagy biztonságot, és néha, ha nagyon keressük, megtaláljuk azt, aki képes mindhármat nyújtani. Igen, mindannyian keresünk valakit, és ha nem találjuk, csak remélhetjük, hogy ő talál meg minket."

Hallja meg az egész világ, de főle Te!

Tudod ebben az egészben nem az a legrosszabb, hogy nem beszéltél velem, hogy hazudtál, hogy bántottál és hogy megcsaltál,hanem az, hogy még mindig hiányzol és fájsz és hogy magányt hagytál magad után...és ez a fájdalom/magány megőrjít!Mert tudod, neked egyszerű volt, hirtelen továbbkapaszkodtál érzéketlenül, mit sem törődve az érzéseimmel,mit sem törődve azzal , hogy van aki esetleg végre őszintén szeret, mint sem törődve azzal ,hogy egy Én velem csináltad ezt...mert te mit sem törődél az egésszel...mert neked szar kedved van és hogy senki ne szóljon hozzád..."jaj szeggény..!"...színjáték,színjátékot azt tudsz kreálni, de tisztességet, azt már nem olyan egyszerű ugye?!Tudod, ok nélkül bántottál és még csak meg sem tudtad magyarázni...és tudod hogy miért? Mert nem is akartad,ha akartad volna akkor tettél volna ez ellen az egész ellen,de te nem akartad és tudod, ez fáj a legjobban, hogy neked ennyit ért ez az egész...és két nappal később már mással látlak, ez színtén színjáték.Ugyan meddíg leszel vele?!1-2 évig?Mikor szóba kerül a házasság vagy egy kis komolyabb dolog, akkor tőle is lelépsz majd,csak így, kétségbe esve kapaszkodva egy újjabb "lián"ba?!Ezt fogod tenni?!Te , a nagy tapasztalt aki sok mindent meg élt...neeem, ez vagy te, az utóbbi 3 hét leírt mindent...de sebaj,mindezek mellett vagyok olyan hülye és szánalmas és fasz, hogy meg tudnék neked még mindig bocsájtani, igen...most mért nézel így?Igen,persze nézhet mindenki hülyének esetleg szánalmasnak,de én őket annál jobban megvetem és lenézem és gyűlölöm...Fura,mi?!Hogy veled ellentétben én meg tudok neked/meg tudtam neked bocsájtani...míg te magadnak,talán még a mai napig sem...és ezt gyűlölöm...hogy még mindig örülten Szeretlek...